Kosztolányi Dezső egyik munkájában találtam szembe magam azon kijelentésével, mely szerint: portugálul tanul, és teszi ezt egy nyaralás közepette, olvasgatván egy portugál könyvet, ezt követően pedig már minden európai nyelvben járatosnak vallhatja magát.

A fordítás képessége olyan erővel bíró szellemi ajándéknak bizonyul, amelynek csupán kevesen lehetnek igazán hű követei. Amennyiben végigmustráljuk kutatóóriásaink életútját (mint a Kőrösi Csoma Sándorét, avagy a Szentkatolnai Bálint Gáborét), megfigyelhetjük, hogy mindahányan számos nyelv ismeretét tudhatták magukénak.

A fordítás súlya és szerepe minden korszakban szignifikáns, és értéke is számottevő, hiszen a megfelelő információk idegen nyelvről történő fordítása elengedhetetlen az előrelépés, a felzárkózás kérdésében, mind életmódbeli, építészeti, művelődési, kulturális és tudományos tárgykörben egyaránt. A fordítás lehetőséget ad egy adott nép viselkedéspolitikájába való betekintésre, továbbá az anyanyelvvilág gazdagságának felismerésére is rávezeti a fordítót.